Székely "Penge" Pál Darts Versenyző

3. A sikeres és sikertelen sportolók közti pszichológiai különbségek

- a sikeres sportolók mentális egészségprofilja: Morgan (1980) szerint azok a sportolók, akik pozitív mentális egészségi profillal rendelkeznek, sokkal jobban teljesítenek. A hangulati állapotok profilja (POMS) alapján ezt a profilt jéghegy-profilnak nevezik.
- A POMS méri a depressziót, a feszültséget, a haragot, a kimerültséget, az élénkséget és a zavartságot. Az elit sportolók valószínűleg alacsony pontszámot kapnak a negatív hangulati állapotokat tekintve, és magasakat a pozitív állapotokra.
- a jéghegy- profil kifejezetten a sikeres sportolókra jellemző. És azok a sportolók, akiknek a hangulati állapota hasonlít ehhez a profilhoz a verseny előtt, valószínűleg a versenyen jobban fognak teljesíteni.
- a jelen vizsgálatok nem tudják alátámasztani ezeket az eredményeket. Nem találtak szignifikáns kapcsolatot a mentális állapotok profilja és a teljesítmény között.
- a pozitív várakozások és kilátások, a teljes koncentráció, a nagyfokú magabiztosság, a feladatreleváns fókusz, a fokozott arousal és intenzitás és ez egyre növekvő erőfeszítés és elköteleződés hozzájárulnak a csúcsteljesítmény kiteljesedéséhez. Ezzel szemben, a kedvetlenség és apátia, a túl alacsony vagy túl magas arousal, a koncentrációhiány, az irreleváns vagy negatív gondolatok, a veszteség miatti aggodalom és a negatív fizikális érzések (pl. fáradtság, nem megfelelő bemelegítés) a lehető legrosszabb teljesítményt idézhetik elő.

közös pszichológiai jellemzők:
· magabiztosság magas szintje: a sikeres sportolók jobban megbíznak magukban és a képességeikben, mint a kevésbé sikeresek.
· koncentráció. A sikeres sportolókat kevésbé tudják megzavarni külső ingerek, és képesek a folyamatos figyelmi kontrollra, anélkül, hogy a gondolataik vagy érzéseik felborulnának és összezavarodnának.
· Általában a sikeres sportolókat teljesen leköti a saját sportáguk, és ez pozitív formájú elkötelezettséget és lekötöttséget jelent. Ez abban nyilvánul mag, hogy a gondolataik, a képzeleti képeik, a nappali álmodozásuk és az álmaik a sportra irányulnak és azzal kapcsolatosak.
· szorongáskezelés. A sikeres sportolók kevesebb szorongást mutattak a verseny előtt és közben is, és hatékonyabban képesek kontrollálni ezt a szorongást, valamint pozitívan értelmezik ezt a szorongást, és úgy érzik, hogy ez is segíthet fokozni a teljesítményüket.
· a sikeres sportolók képesek tanulni a hibáikból, és túllépni rajtuk. Ez persze lehet a magabiztosság, a szorongáskontroll vagy a fokozott koncentráció következménye is.

4. Az optimális működés egyéni meghatározottsága

- teljesítményhez kapcsolódó érzelmek modellje (IZOF- The Individualized Zone of Optimal Functioning, Hanin, 2000): a sportolók sikeres teljesítményéhez kapcsolható érzelmi mintázatokat. Ez a megközelítés az egyénekre összpontosít, tehát ideografikus. A sikeres és kevésbé sikeres sportolók összehasonlítása helyett, az egyéni adottságokra és állapotokra helyezi a hangsúlyt. Így egy adott sportoló legjobb és legrosszabb teljesítményéhez kapcsolódó emocionális állapotot hasonlítja össze, azzal a céllal, hogy megtalálja az egyén szempontjából legoptimálisabb zónát (IZOF-ját: az optimális működés egyéni övezete). Az optimális teljesítményállapot negatív és pozitív érzéseket is magába foglal.

- Az emocionális állapotok négy csoportját azonosította: pozitív teljesítményfokozás, pozitív teljesítménygyengülés, negatív teljesítményfokozás és negatív teljesítménygyengülés.

- Az IZOF meghatározásához a sportolók kitöltenek egy a sikeres és sikertelen teljesítményhez kapcsolódó, érzelmeikre vonatkozó kérdőívet. Különböző sportolók különböző érzelmekről fognak beszámolni. Ennek eredményeképpen megkapjuk az optimális és a diszfunkcionális érzések skáláját, és kialakítható az IZOF- profil. A teljesítménynövelő érzések az optimális zónába tartoznak, a teljesítménykárosító érzések, pedig a diszfunkcionálisba. Azok a sportolók, akiknek az emocionális állapotaik az IZOF-uk határán belül esik sokkal sikeresebbek, mint akiknek kívül esik ezen a határon.

- Ez a profil különbözik egy verseny, egy intenzív edzés és technikai edzés alatt is. Tehát a sportolóknak meg kell tanítani, hogy hogyan tudják az emocionális állapotukat az optimális zónán belül tartani, így a csúcsteljesítmény megjelenési valószínűsége megnő, illetve a sportolók következetes teljesítményre lesznek képesek.

5. Pszichológiai készségek és a csúcsteljesítmény

- a mentális felkészülés növeli a flow-állapot elérésének a valószínűségét. Ez a mentális felkészülés a következőket tartalmazza:
· A magabiztosság és pozitív attitűd fenntartása
· A verseny előtt kidolgozott tervek követése és végrehajtása
· A versenyt megelőzően optimális fizikai felkészülés
· Az optimális aktivációs szint elérése
· A teljesítmény szempontjából megfelelő motivációs szint elérése
· Összehangolódás a mozdulatokkal és a teljesítménnyel- jó közérzet
· A feladatra való koncentrálás
· Optimális környezeti és helyzeti feltételek
· Pozitív csapat-interakciók
· Előzetes tapasztalatok a flow-állapottal kapcsolatban

- A flow élményhez kapcsolódnak még a pozitívan észlelt képességek, a célorientáció és az alacsony szorongás. Jackson (1998) szerint a flow élmény szempontjából a legkritikusabb faktor, hogy a sportoló hogyan és milyennek észleli a saját képességeit. Szerinte, „ha a sportoló hisz önmagában és a képességeiben, akkor valószínűbb, hogy egyensúly a kihívások, és a képességek között kialakul az egyensúly, még akkor is, ha ezek a kihívások meglehetősen magas szintről származnak”. Ezek az eredmények azt sugallják, hogy a sportolók megtanulhatnak olyan előzetes készségeket, melyek növelhetik a flowélmény megjelenési valószínűségét. Azok a sportolók, akik megtanulnak magabiztosnak lenni, kizárólag az adott helyzetre koncentrálni, kontrollálni a szorongásukat és megfelelő, de egyúttal kihívást jelentő célokkal rendelkeznek, gyakrabban élik át a flowélményt és gyakrabban, érik el a csúcsteljesítmény állapotát.

- McCaffrey és Orlick (1989) összegezték az előzetes tanulmányok eredményeit, és végül a következő fontos és meghatározó faktorokat találták:
· Teljes elköteleződés
· Az edzés inkább minőségi, mint mennyiségi
· Világosan meghatározott célok
· Imagináció alkalmazása szinte napi rendszerességgel
· A megküzdés fontosságának felismerése, felkészülés a nyomást jelentő helyzetekkel való megküzdésre
· Edzés- és versenytervek
· A versenyfókusszal kapcsolatos tervek
· A figyelemelvonásra irányuló kontrollstratégiák
· A verseny utáni kiértékelés
· Megértése és elfogadása annak, hogy melyek azok a tényezők, amelyek a jó és rossz játékot eredményezik

- a csapatfaktorok is jelentős szerepet játszanak a sportoló sikerében.
- az edzők szerepe is fontos.
- Csíkszentmihályi szerint a csúcsteljesítményhez a képességeknek és a követelményeknek meg kell egyezniük.
- Eklund szerint, ahogy a sportoló egyre megfelelőbben és tudatosabban alkalmazza ezeket a pszichológiai készségeket, egyre közelebb kerülnek a verseny által támasztott követelményekhez és kihívásokhoz. Ezáltal nő a teljesítmény is.

A sportolók véleménye a csúcsteljesítményről

- elköteleződést tekintve, az interjúk során leggyakrabban az olyan kifejezéseket említették, mint a vágy, a determináció, attitűd, szív és önmotiváció, melyek meghatározzák a csúcsteljesítmény megjelelését vagy meg nem jelenését, a profi szinten.
- a nagyfokú elköteleződés nem egyedüli meghatározója a csúcsteljesítménynek. Szüksége még az érettség és az önkontroll. Ez azt jelenti, hogy a sportoló legyen képes jól teljesíteni kemény és könnyebb helyzetekben, ugyanúgy, mint a teljesen normális játékokban és szituációkban.
 

Forrás: www.sportpszicho.blog.hu

1. A csúcsteljesítmény áttekintése

- Egy felmérés során, ahol az olimpikonok mentális, fizikai és technikai felkészültségét vizsgálták, azt találták, hogy egyedül a mentális felkészültség az a faktor, amely szignifikánsan előrejelzi az elért sikereket (Orlick & Partington, 1988). Ráadásul, egy másik, profi baseballjátékosokkal végzett vizsgálat (Smith & Christensen, 1995) is azt mutatja, hogy a pszichológiai készségek, és nem a fizikaiak azok, amelyek szignifikánsan előrejelzik a dobási teljesítményt.

- Ha a pszichés aspektus ennyire fontos a teljesítmény szempontjából, akkor talán a csúcsteljesítmény során is létezik, egy ideális, belső pszichológiai atmoszféra.

Hol vagy most?
Itt…
Mikor történik mindez?
Most…
És mi vagy te?
Ez a pillanat…

(A békés harcos útja)

A közlekedési lámpa szimbóluma jól rávilágít az önmegfigyelés lényegére. A sportteljesítmény kicsit olyan, mint az autóvezetés. Mikor vezetünk, nem gondolunk a vezetés mechanizmusaira vagy technikáira. Mikor megérkezünk egy közlekedési lámpához, csak akkor mehetünk tovább, ha zöld. Ha jól játszunk, akkor nem szükséges, hogy azon gondolkozzon, hogy éppen, hogyan játszik. Ha a közlekedési lámpa sárga, meg kell állnunk, és alaposan ellenőriznünk kell, hogy elég biztonságos-e, ha most elindulunk. És ha a lámpa piros, akkor meg kell állnunk.
Mindenkinek van saját közlekedési lámpája. Figyeljük, meg, hogy ezek a jelzések milyen hatással vannak az aktivációs szintünkre, a viselkedési mintáinkra, a “belső párbeszédeinkre” és a fókuszképességünkre. Így, ha tudatában vagyunk annak, hogy a lámpáink mikor váltanak zöldből sárgára, és ezt elég korán felismerjük, akkor könnyebben tudunk majd reagálni. Ha nem vesszük észre a lámpát, csak ha már piros, akkor már sokkal nehezebb ez a folyamat. Tehát ezek a lámpák főként arra szolgálnak, hogy jelezzék, hogy hogyan éljük meg az adott helyzetet.

Piros lámpa: elakadtam, leblokkoltam, történt valami a környezetemben, vagy bennem (esetleg az ellenfél, a bírók, stb.) és kiestem a helyzetből… hogy találok vissza?
Sárga lámpa: döntéshelyzetben vagyok, vajon hogyan tovább, pár pillanatra nem tudok koncentrálni, most mit kell tennem? néhány pillanatom van, hogy átgondoljam a helyzetet…, vajon most biztonságos? mehetek tovább?
Zöld lámpa: minden rendben van, úgy teljesítek, ahogyan én azt szeretném, jól teljesítek, nem kell azon gondolkozom, hogy mindezt hogyan teszem.

Mindenki hibázhat! De ahhoz, hogy egy hibát többször ne kövessük el, fel kell tárni a hozzá vezető okok. Amint megvannak ezek a tényezők, máris korrigálni lehet őket. De annyi mindenre kell odafigyelni egy-egy verseny előtt és közben! Hogyan vonhatom mégis az irányításom alá?

Határozd meg a célodat!
Fontos különbséget tenni aközött, hogy mi a célod az eredmény szempontjából (első akarok lenni), illetve a teljesítmény szempontjából (meg akarom dönteni a rekordomat ... mp-vel). Az elsőre legtöbbször nincs ráhatásod, hiszen sose tudhatod pontosan, hogy az ellenfeleid mivel készülnek, milyen dolgok jöhetnek közbe (időjárás, rossz eszköz...). Érdemes olyan célt magad elé tűznöd, amire neked van ráhatásod, mindig a saját teljesítményed lebegjen a szemed előtt!

Használj a feladatot megelőző rutinokat!
A profi sportolók, mielőtt ténylegesen is belekezdenének egy mozdulatsorba, fejben is lejátsszák azt. Minimum három ilyen általános rutin van a sportban. Először azok a rutinok, amelyek egy mozdulat kedvező formáját mutatják be, előrehaladva, egészen a versenyig. Például, ide tartozik, hogy mit kell csinálni a verseny előtti éjszakán, a verseny napján milyen előkészületeket kell tartani. Másodszor vannak azok a feladatot megelőző rutinok, amelyek azoknak a gondolatoknak és cselekedeteknek képsorait tartalmazzák, amelyekhez a sportoló ragaszkodik egy feladatsor végrehajtása előtt – például, amikor a teniszező pattogtatja a labdát a szerva előtt. Végül a hibát követő rutinok, amelyek abban segítik a sportolót, hogy a hibát hátrahagyva a következő feladatra tudjon koncentrálni a verseny során, például, amikor a golfos utánköveti a rossz mozdulatsort egy helyessel.

Forrás: http://www.sportpszichologusok.hu/

Sokszor gondolsz a teljesítményedre? Szoktad értékelni önmagad? Vajon mennyire jellemzőek rád az alábbi állítások, amikor úgy érzed, hogy jól teljesítesz?

1. A helyzet által támasztott kihívások összhangban vannak a képességeimmel
2. A mozdulataimat erőfeszítés nélkülinek érzékelem, és nem tekintem magam különállónak a tevékenységtől.
3. A céljaim teljesen világosak: tisztán látom, hogy mit kell tennem
4. Egyértelmű visszajelzést kapok arról, hogy jó, amit csinálok
5. Kizárólag csak az adott feladatra koncentrálok.
6. Erőfeszítések nélkül és a hibától való félelem nélkül cselekszem.
7. Tudatában vagyok ugyan a teljesítményemnek, mégsem értékelem önmagam folyamatosan.
8. Nem érzem az időt.
9. Élvezem amit csinálok.
10. Én irányítok.

Ha ismerősök számodra ezek az élmények, akkor talán ismered azt a szót is, hogy csúcsteljesítmény. Ennek az állapotnak az egyik feltétele saját képességeink ismerete és a saját erőfeszítéseink értékelése. A saját teljesítményed kulcsa te vagy. A győzelem pedig nem a mindent vagy semmit elv alapján működik, hanem a saját korlátok legyőzésével a saját lépcsőnkön való egyre feljebb kapaszkodás kíséretében érkezik.

Forrás: www.sportpszichologusok.hu